Sokan tanácstalanok abban, ki lehet a "mesterük". Ki az igaz tanító és ki nem. Vannak akik azt gondolják, hogy tanító csak az lehet aki "készen" van. Ez több okból sem lehet helytálló. Egyrészt sosem leszünk "készen". Másrészről pedig ahogy Müller Péter írja: “Emberemlékezet óta működik egy szolidaritási láncolat: aki feljebb van, segít azon, aki lejjebb van, s ő maga is segítséget kap attól, aki még feljebb van. Ez így van mindenütt: sportban, művészetben, tudományban, vallásban. Mások tapasztalatai nélkül semmire sem mennénk: a magára hagyott ember, ha nem támaszkodhatna a kollektív hagyományra, még mindig ott tartana, mint barlanglakó őse.”
Aki éli amit tanít, hiteles.
A hitelességgel viszont sokszor bajban vagyunk, több olyan emberrel találkoztam már, aki szerint például a gyógyító vagy a tanító sem hiteles, ha pénzt fogad el. Akkor nem igazi segítő. Vagyis szentnek kellene-e lenni a papsághoz, vagy halhatatlannak az orvosláshoz?
Egy olyan ezoterikus tanítónak, aki a mai embert az elvesztett idealizmusra vagy a szeretetre kívánja tanítja, meg kéne felelnie az ő általa képviselt elveknek.
Paulinyi Tamás viszont Bejáratok és Kijáratok című írásában rávilágít egy nagyon fontos oldalára mindennek. Arra, hogy írók, művészek, filozófusok, gondolkodók, zsenik, mindannyian esendő emberek. Minél tehetségesebbek, annál nagyobb árnyékszemélyiséggel rendelkezhetnek, nagyon gyakran kétkedő életúttal, ugyanakkor sok megoldási javaslattal és alapvetően nagy tanításokkal. Őszerinte, az emberi tényező, ha nem rossz értelemben hatja át a tanítást, elfogadható. Nem olyan lényeges, hogy egy tanító az életben mennyire szenved, és mennyire boldogtalan, ha tisztán tudja látni azt, hogy a boldoguláshoz milyen út vezet, és ezt át tudja adni.
Vagyis a kulcs a megélés, a lelki élmény. A hiteles tanító egyik fontos ismérve nem az, ahogyan tapasztal, hanem ahogyan ezt a tapasztalatot átadja, átalakítja.
Mert a tanító tudja, hogy senki nem tudja őhelyette a saját boldogságát gyakorolni, tudja, hogy ő is saját emberi személyiségének fogságában él. Azért van ő a tanító szerepben, mert ez hozzátartozik az életfeladatához. Saját küzdelmeiből merít. Tudja miről beszél. Tiszta, de attól még lehet sebzett.
Életünkben sok tanárunk van, de biztosan találkoztál már valakivel, akinek csak úgy ült a szava.
Hát innen a kifejezés, guru.
A Távol-Keleten két fajta mestert, vagyis gurut különböztetnek meg. A guru azt jelenti, hogy súlyos, nehéz. Azt takarja, hogy az illető valami nagy szellemi terhet hordoz, nagy tudást, de utal a becsületességre, mélységre és mágnesességre is. Popper Péter úgy tanítja, hogy van az avató lelki tanítómester, a diksa guru, aki avatást ad, aki beavathat olyan halál utáni létezési titkokba, melyekbe ő is be van avatva, tehát tovább adja tanításait, és van az utasítást adó lelki tanítómester a siksa guru, aki tanít, akitől bizonyos ezoterikus ismereteket el lehet sajátítani, de beavatást nem ad.
