Ahogy egyre több szimptomáját gyakorlod a jóság minőségének,úgy tisztul a tudat.  Az érzékelésed napról napra kifinomultabb lesz.  Több és több mindent érzékelsz a világból.  Úgy tapintasz rá a dolgok lényegére,  hogy csak döbbent arcokat látsz magad körül. Egyre jobban fáraszt az anyagi világ valótlansága.  Fáj látnod a szenvedést magad körül.  Ahogy szűnnek meg a ragaszkodásaid,  a rossz szokásaid melyek rabként tartottak fogva, nem érted,  hogy miért nem léptél előbb.  Miért tartott eddig a szenvedés? Hogy nem vetted észre mit tesznek veled a szokásaid? Hogyan használ az anyagi világ,  és hogyan használnak az anyagi világ lakói. Előbb kellett volna lépni.  Annyira különleges ez az íz.  Amit most tapasztalsz.  A szabadság íze.  A felszabadulás íze.  Pedig ez még semmi.  A kegy amit kapsz,  az íz amit tapasztalsz semmihez nem fogható.