Nincs szörnyűbb hely az elme börtönénél. Ezt biztosan állíthatom. A meggyőzödések melyeket oly szorgosan építettél, egyre hatalmasabbaká válnak. Olyan erejük van ami mindent ural. De ez nem valódi. Csak flegmaság. A valódi erő a lélekben lakik. Mert a léleké az időtlenség és a lét. A meggyőzödések lehetnek bármilyen kitartóak is, meghaladhatók. Múlandóak. Amikor megtanulod, hogy a lelkeddel azonosítsd magad, észreveszed mekkora tévedések. Mennyi fájdalmat okozol velük magadnak és mennyi csalódást másoknak. A meggyőzödések öntelté tesznek. Felállítanak a székre és onnan mondják a magukét. Nem kérdeznek. Kijelentenek. A fejlődésed útjába állnak. A léleknek bizonyosságai vannak. Tapasztalatai. A lélek jelen van. Nem cselekszik. Míg az elme szerepel, játszik, hamis identitást gyárt újra és újra, majd azonosul vele. Néha amikor rajtakapod meglepődsz mennyire nevetséges ez. Ezek azok a pillanatok amikor képessé válsz újra a lelkedet választani. De ha nem vagy elég tudatos, a pillanat elmúltával, újra visszakerülsz a börtönbe. Ez egy munka. Egy folyamat. Időről időre újra meg kell tenned ezt a lépést. Szép lassan egyre több időt tölthetsz lélek minőségben.
Fel kell ismerned ez nem megy egyedül. Kell a segítség.
Vannak emberek, akiknek a szeretete mint kis kőműves kalapács, lépésről lépésre lerombolja a falakat. Amikor a te a túloldalon megtámasztod türelmesen vár. Majd folytatja. A keményebb részeknél keményebben. Akarom hinni, hogy nem építem éjszakáról éjszakára újra fel, amit nappal lebontanak. Akarom hinni, hogy már csak kis kerítéshez ragaszkodom oly elszántan. Az egy helyben topogás is járásnak tűnik, csak nem haladsz. Ha nincs valaki akinek a kezébe lemered tenni a lelkedet és azt mondod feltétlenül megbízol benne, addig nem tudhatod haladsz e vagy csak jársz.
Nem tudok nekik elég hálás lenni, hogy vannak nekem. Eddig nem is értettem miről beszélnek amikor flegmaságról volt szó. Most, hogy látom, a hálám még nagyobb, hogy hisznek és bíznak bennem, és látják bennem azt aki lehetek velük. Most újra tanulom a kérdezést. Mielött előállnék a válaszokkal.
“Minden érzelmi zsarolás, legyen tettese akár szülő vagy bárki, akitől függünk, minden “haragszom rád” sebet ejt rajtunk, összetör. Válaszul bekeményítünk, azaz kiépítjük a védelem erős falát. A félelem, hogy ismét összetöri szívünket a minket fondorlatos erőszakkal (érzelmi zsarolással) jobbítani kívánó szándék, távolságtartásra, az “én házam, az én váram” megteremtésére ösztönöz. A nem kis erőfeszítést kívánó törekvés eredménnyel jár. Védetté, erőssé válunk… és iszonyatosan magányossá.”
Bieglerpauler Pál
