A lélek úgy döntött leszületetik a földre. Meg volt a terv, meg volt az engedély. (Tudom, már van aki itt csóválja a fejèt. Nem baj. Ez az én igazságom). Az első traumát már a fogantatás pillanatában elszenvedte. Már ott meg lett tagadva. A családi rendszer már ott megingott. Ahogy leszületett, elkezdődött a földi élet, elkezdődött a törtènektek hosszú láncolata. A gyermek nem lett elismerve. Az egó gyártotta a magyarázatokat, és èpítette a vèdőrendszert. A lélek tere egyre szűkült. A fénye egyre halványabb lett. A gyermek nőtt, nem illett a családba. Nem illett a tágabb környezetbe. A legkülönfèlèbb módokon próbálta megértetni magát, segítsèget kérni, megérteni mi történik, de nem sikerült. Magára maradt. Magára maradt a kérdéseivel, a fájdalmaival. Látta a szemekben az értetlenséget, az ijedtséget, majd látta a szánalmat. Látta, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni azzal ami benne van. Hát elrejtette előlük és önmaga elöl is. Fogta szépen a fájdalmas eseményeket és bevonszolta a barlang mélyére. Ez lett a módszere. Mindent ami csak történt, szèpen elrejtett a legsötètebb zugba. Nem látta többé. A sok összehordott történet pedig, ott zizgett a barlang mélyén. Ahogy haladt az úton, tudta, hogy kezdenie kell ezzel valamit. Tudta, hogy neki kell szembenèzni ezzel. Módszereket keresett. Segítőket. Sok dolgot megpróbált. Majd elvetett. Míg nem egy napon valaki leült vele szembe, mélyen a szemébe nèzett és megkérdezte mi az a mély fájdalom ami árad belőle? Ki tette ezt vele? Ki tette a barlangba és mióta él ott? Az egó nem tudott válaszolni. Fogalma se volt mit kèrdeznek tőle. Már a kérdést sem akarta érteni. De a lélekhez elért a hang. Talán az első hang itt a földi világban. Tudta, hogy most esélye lehet. Most összefoghatnak. Ego és lélek. Együtt megérthetik az összefüggéseket és elkezdhetik megèlni azt amièrt leszületett. Egymás nélkül nem fog sikerülni. Az egó tiltakozott egy darabig. De tudta megtalálták azt aki segíteni fog. Meg van hozzá minden eszköze. De több van benne ennél. Szeretet. Szeretet mely túlmutat és túl lát mimden. Látja a történetek mögött az összefüggéseket. Látja a törtènetek mögött a lelket. A Mindensèg és a Rend ott volt velük. Támogatta őket. Haladtak és fejlődtek. Minden akkor történt meg, amikor készen álltak rá. Annyit kaptak meg amit elbírtak. A barlang meg volt mèg. A zizgés nem múlt el. Nem halkult. De a lélek és az egó haladtak az úton. Aztán jött egy nap. Egy családállítás. Ahol Rendszer többet mutatott meg. Többet annál amit elbírhatónak éreztek. A barlang falai nem bírták tartani. Megrepedtek. A repedéseken keresztül fényre kezdtek kerülni a barlang mélyèn összegyűlt fájdalmas történetek. 

Itt tartunk most. Látom a lelkem megélt történeteit. Látom a fájdalmat amivel megéltem èn. Most keresem a válaszokat. Tudom, hogy a Mindensègben Rend van. Tudom, hogy lesznek megértések. Felismerések. Van kèt fantasztikus ember aki a szeretétvel megtart. Akiknek minden eszköze meg van ahhoz, hogy segíteni tudjanak ebben. Tudom, hogy az elmúlt más fél év munkája juttatott el oda, hogy elbírjam ezt most. Minden akkor történik meg, amikor készen állunk rá. Már tudom, hogy olyan eszközt kaptam a kezembe a Mindenségtől amivel meg tudom gyógyítani magam. Azèrt kellett elszenvednem mindent, hogy azzá váljak aki vagyok, aki leszek, hogy aztàn mindenkinek tovább adhassam azt a módszert, azt az eszközt ami nekem segített. Hálás vagyok a Mindensègnek amiért leszülethettem erre az èletre. Hálás vagyok a törtènetekért amik segítettek fejlődni. Vègtelenül hálás vagyok a tudásért amit kaptam. A legnagyobb szeretettel és alázattal fogom tovább adni. Köszönöm az Életet