Újra itthon. Négy csodálatos napot töltöttem Berlinben a barátaimmal. A lábaink kicsit elkoptak a sok sétában, de kárpótolt minket az állatkert, a parkok, de legfőképp a koncert. Vágytam és készültem arra a napra, tudtam, hogy jó lesz, de nem gondoltam, hogy ekkora élményben lesz részem. A Deva Premal és Miten koncertek háromórásak. A koncert szó talán nem is a legmegfelelőbb erre, inkább azt mondanám, hogy három órás közös mantrázás. A mostani útjuk, egy hatalmas közös ima Nepálért, a nepáli emberekért, ami még mélyebb tartalommal töltötte meg az estét. A számok közötti csend az előadás fontos része. A közös éneklés egy kicsit az indai asramok hangulatát hozza el.
Turnéjukon Manose nepáli banszuri fuvolavirtuóz is csatlakozik a zenekarhoz.
kép forrás: Manose
Manose szülővárosa, Boudha a Himalája hegyeiből Katmanduban vezető ősi útvonal mentén található.
Itt szeretett bele a nyolcéves Manose a bambusz furulyába, amikor egy éjjel a váratlan szellő hálószobájának ablakán keresztül elhozta a hangszer dalát.
A zenével való igazi ismerkedése akkor kezdődött, amikor Manose hallott egy idős férfiról, aki shenai-on játszik. Ez a férfi, Madan Dev Bhatta, aki Ustad Bishmillah Khan tanítványa volt, vezette be Manose-t a klasszikus raga zene rejtelmeibe, amit Észak-Indiai klasszikus zenének is neveznek.
Manose számomra maga a boldogság, a nyugalom, és a béke. Ha valaki megkérne most, hogy alkossak egy képet a fejemben a boldogságról, akkor biztosan Ő jutna az eszembe. Oda eljutni ahol Ő tart, azt hiszem ez egy igen inspiráló gondolat. Rengeteg mantrát kell még elmondanom, elénekelnem életem végig, hogy közel kerüljek ahhoz a szinthez.
Most kezd összeállni a fejemben egy terv a mantrázás, a csakrák, és a rajz kapcsán, amit rövidesen megosztok veletek is.
Cserébe az élményéért amit kaptam Manose-tól, fogadjátok ezt a mandalát tőlem szeretettel. Nyugodtan letölthetitek és kiszínezhetitek, kifesthetitek. Hamarosan írok egy blogbejegyzést is erről a mandaláról.
Öleléssel
Csilla
