Nincs szörnyűbb hely az elme börtönénél. Ezt biztosan állíthatom. A meggyőzödések melyeket oly szorgosan építettél, egyre hatalmasabbaká válnak. Olyan erejük van ami mindent ural. De ez nem valódi. Csak flegmaság. A valódi erő a lélekben lakik. Mert a léleké az időtlenség és a lét. A meggyőzödések lehetnek bármilyen kitartóak is, meghaladhatók. Múlandóak. Amikor megtanulod, hogy a lelkeddel azonosítsd magad, észreveszed mekkora tévedések. Mennyi fájdalmat okozol velük magadnak és mennyi csalódást másoknak. A meggyőzödések öntelté tesznek. Felállítanak a székre és onnan mondják a magukét. Nem kérdeznek. Kijelentenek. A fejlődésed útjába állnak. A léleknek bizonyosságai vannak. Tapasztalatai. A lélek jelen van. Nem cselekszik. Míg az elme szerepel, játszik, hamis identitást gyárt újra és újra, majd azonosul vele. Néha amikor rajtakapod meglepődsz mennyire nevetséges ez. Ezek azok a pillanatok amikor képessé válsz újra a lelkedet választani. De ha nem vagy elég tudatos, a pillanat elmúltával, újra visszakerülsz a börtönbe. Ez egy munka. Egy folyamat. Időről időre újra meg kell tenned ezt a lépést. Szép lassan egyre több időt tölthetsz lélek minőségben. 

Fel kell ismerned ez nem megy egyedül. Kell a segítség. 

Vannak emberek, akiknek a szeretete mint kis kőműves kalapács, lépésről lépésre lerombolja a falakat. Amikor a te a túloldalon megtámasztod türelmesen vár. Majd folytatja. A keményebb részeknél keményebben. Akarom hinni, hogy nem építem éjszakáról éjszakára újra fel, amit nappal lebontanak. Akarom hinni, hogy már csak kis kerítéshez ragaszkodom oly elszántan. Az egy-helyben topogás is járásnak tűnik, csak nem haladsz. Ha nincs valaki akinek a kezébe lemered tenni a  lelkedet és azt mondod feltétlenül megbízol benne, addig nem tudhatod haladsz e vagy csak jársz. 

Nem tudok nekik elég hálás lenni, hogy vannak nekem. Eddig nem is értettem miről beszélnek amikor flegmaságról volt szó. Most, hogy látom, a hálám még nagyobb, hogy hisznek és bíznak bennem, és látják bennem azt aki lehetek velük. Most újra tanulom a kérdezést. Mielött előállnék a válaszokkal. 

"Minden érzelmi zsarolás, legyen tettese akár szülő vagy bárki, akitől függünk, minden "haragszom rád" sebet ejt rajtunk, összetör. Válaszul bekeményítünk, azaz kiépítjük a védelem erős falát. A félelem, hogy ismét összetöri szívünket a minket fondorlatos erőszakkal (érzelmi zsarolással) jobbítani kívánó szándék, távolságtartásra, az "én házam, az én váram" megteremtésére ösztönöz. A nem kis erőfeszítést kívánó törekvés eredménnyel jár. Védetté, erőssé válunk... és iszonyatosan magányossá." 

Biegelbauer Pál

p