Gyermekként sokat álltam a szőnyeg szélén, megszeppenve, legörbülő szájjal, hogy már megint nem voltam elég jó, megint nem feleltem meg. Sírtam, hogy mutassák meg, hogy kell jónak lenni. A büntetés mindig szeretet megvonás volt.
Mikor felnőttem, megfogadtam, hogy soha többé senki nem állíthat a szőnyeg szélére.
De a minták makacs dolgok. Érdekes a kialalkulásuk. Mert látod, ki mit és hogyan csinál. Figyelsz. Megpróbálod úgy csinálni, mint a ..... és gyakorolsz. Szorgalmasan. Már nem te vagy. Mert ezt úgy csinálod mint a...., azt meg úgy mint a.... .Ilyen egyszerűen tűnik el igaz lényeged.
Félsz. Félsz ha nem követed a mintát, megint büntetni fognak. Megint nem fognak szeretni. Észre sem veszed, hogy ezáltal magadat űzöd a szőnyeg szélére. Ott állsz. Az életed mellett. Állsz és félsz.
Aztán egyszer csak felismered. Meglátod mi történik. Ha nem állsz benne az életedben semmi nem fog megtörténni veled ami a tiéd, hisz nem a saját életedet éled. Mindaz amit magadnak írtál, nem érkezhet meg hozzád. Nem élsz, nem teremtesz.
Állj meg egy pillanatra és nézz körül. Nézd meg hol állsz. Benne állsz a saját életedben, vagy csak a pálya széléről figyelsz? Figyelj erősen, majd mozdulj. Indulj el befelé. Kezdj élni. Kezdj el teremteni. Enged meg magadnak, hogy minden megérkezhessen hozzád, ami már a kezdetektől a tiéd.
Soha senkinek ne engedd meg újra, hogy a szőnyeg szélére állítson. Bárki aki feltételeket szab neked, az nem szeret. Nem számít ki, hogy viselkedik veled. Nem számít, kinek milyen elvárásai lennének arról, hogy kell viselkedned, milyenné kell válnod ahhoz, hogy szeressen. Ez nem rólad szól. Az nem a te életed. Bárki aki hátrébb tol téged nem szeret. Lehet az családtag, barát, kolléga bárki. Ha ezt tapasztalod, te csak sétálj beljebb. Menj még beljebb a saját örvényedbe. Éld az életed. Ami csak a tiéd.
Ha legközelebb szőnyegre szeretnél állni, varázsszőnyeget válassz ;)
Öleléssel
Csilla
Fotó forrás: Pinterest
