45…

Nem szoktam elmélkedni a születésnapokon, túl azon, hogy hálát adok a szüleimnek, hogy lehetőséget adtak erre az életre. A mai nap egy kicsit más. 45. Azt hiszem, ez nagyjából a fele lehet annak, amit kiszabott rám az Isten. Lehet, majdnem pont annyi van előttem, mint mögöttem.

Vajon, hogy gazdálkodtam az eddigiekkel? Mennyire voltam tudatos arra, amit élek, ami történik körülöttem, bennem? Majdnem a fele ennek, a gyermekévek voltak. Amikor még nem vállalunk felelősséget. Amikor még minden a szüleinken keresztül történik velünk. Egy fajta védelemben, egy fajta kiszolgáltatottságban. Önfeledtségben, és boldog tudatlanságban. Majd eljön a felnőtt kor, amikor kilépve a nagyvilágba felelősséget kell vállalnunk. Tudatossá kell válni. Arra: Hogy honnan jöttünk, hogy hova tartunk? Mi az, amit tehetünk, mi az, amit nem? Milyen szabályoknak engedelmeskedjünk, melyek ellen lázadjunk? Megkezdődik a világ felfedezése. S talán kielégít bennünket, amit benne találunk, talán nem. Lehet, hogy kérdéseink lesznek. A honnan jöttemre mégsem olyan egyszerű a válasz. A gyerekkori család általi meghatározottságon túl, van valami, ami sokkal mélyebb, sokkal fontosabb. Érezzük ezt szívünkben, érezzük a lelkünkben. Itt kezdődik minden kérdés igazából. Itt változhat meg bennünk minden. Amikor életünkben először feltesszük a kérdést önmagunknak: Ki vagyok én? Mi ez az egész? Miért mindez? Miért ennyire értelmetlen minden? Majd évek következnek a nyugati spiritualitás útvesztőiben. A legkülönfélébb iskolák, a legkülönfélébb jelmondatokkal. Teli ígéretekkel. Gurukkal. akik majd segítenek valakivé válni. Valakivé, akinek soha nem készültél. Valakivé, aki a lehető legtávolabb van attól, aki vagy. Itt már nagyjából semmit nem értesz. Felnőttél, igyekeztél tudatos lenni, felelősséget vállaltál, a kép mégsem tisztult semmit. Sőt ha lehet még homályosabbá lett. Elvégezted az iskolákat, jártál már asztrológusnál, vetettek neked kártyát, voltál nadis utazáson, elmentél egy ashramba meditálni, és még mindig nem vagy előbbre. És itt jön el a pillanat, amikor mindent megváltoztathatsz. Amikor rájössz, hogy még mindig dönthetsz másként. Dönthetsz úgy, hogy megkeresed, megismered azt, aki valójában vagy. Ennyi kutatás után, már pontosan tudod, hogy kell létezni valahol egy eredeti tudásnak. Egy tiszta forrásnak. Ahol elsőként beszélnek lélekről, Önvalóról, Istenről, Abszolút Igazságról. Kell léteznie valódi gurunak is. Aki tanítványi láncon keresztül kapta a tudást. Olyan láncolaton keresztül, ami egyenesen a Legfelsőbb Személytől ered. Itt kezdődik az életem második, valódi fele.

Itt tartok most. Megtaláltam a forrást. Megtaláltam a valódi gurut. Tanulok. Újra írok magamban minden eddig tudást. Azt kérdezed könnyű e? Nem, nem az. Mégis a legjobb, ami történhetett velem. Az elmúlt több mint egy évben abbahagytam a húsevést. Fél éve az életem részévé vált a mozgás. Több mint 4 hónapja nem dohányzom. Lassan vége az első főiskolás évemnek. Lassan egy éve, hogy elkezdtem a lelki gyakorlatokat. Minden nap olvasok, minden nap tanulok.

Arról:

Hogy hogyan zuhantunk ide le? Mi tart itt minket? Miről szól az anyagi világ? Mi az, ami miatt nem tudunk visszatérni a lelki világba? Hogyan épül fel az Univerzum? Hogyan teremtődik és pusztul el időről időre a teremtett világ? Hogyan cserélünk testeket életről életre? Miért nem tudunk kilépni ebből a körforgásból? Ha kiléptünk, miért jövünk vissza mégis? Mi igazából a szabad akarat? Mi a szeretet? Létezik e Isten? Ha létezik, miért engedi, hogy leessünk?

Amit megismersz itt, az tudomány. Minden gyönyörű, logikus és tiszta. De meg tanulod azt is, hogy van, ami felfoghatatlan. Felismered, ahogy az elméd játszik veled. Amikor belekapaszkodik valamibe, amikor kifogásokat keres. Előjön az összes anartha a szívedből. Fájdalmas folyamatokon mész keresztül, míg ezek tisztulnak benned. Időről időre felfedezed, mennyi mindent nem tudsz. Mennyire nem tartasz még sehol. Elkeserednél, de rájössz, van még pont annyi előtted, mint mögötted. Mindazt,ami jön, használhatod arra, hogy készülj haza menni. Ha pedig a sors úgy rendezi, hogy mégsem sikerül, a következő életedben már egész biztos ott folytatod, ahol most abbahagyod.

Öleléssel

Csilla

Kép forrás: Pinterest