Egy számomra nagyon kedves barát írt rám, a rég múltból, kérdezve mi van velem. Az utolsó találkozásunk óta legjobb esetben is eltelt 15 év. Elgondolkodtam mit válaszolhatnék.

Életeket éltem le azóta. Sokszor mondom kicsit viccesen, kicsit komolyan, hogy életem legjobb időszaka volt a szingli létem 25-32 éves koromig. Nyilván sokat hozzá tett ehhez az is, hogy fiatal voltam. Sokat dolgoztam, nagyon sokat, de a munkahelyem rengeteg barátot is adott számomra. Így a szingli lét nekem sosem volt egy magányos létezés. De azáltal, hogy független és szabad voltam, senkihez nem kellett alkalmazkodnom, rengeteget fejlődtem, önismertem. Ekkor jött a buddhizmus is számomra, amiben akkoriban nem merültem el túlságosan, de azért pár könyvet elolvastam a témában, és az értékrendemet egy buddhista-keresztény értékrend keverékeként alkottam meg.

A szingli létnek a férjem megismerése vetett végett. Én az a fajta vagyok, aki hamar összeköltözik. Hát akkor sem volt másként. A férjem megismerése nem csak a szingli létemnek vetett véget, de vele hagytam el az addigi munkám, azzal pedig jórészt a barátaimat is. Sőt a fővárost is elhagytuk. Pár év után ugyanis egy tanyára költöztünk. Ez megint egy új élet volt. Háttérbe szorulva a tanulásnak az a formája, ami addig volt, de felváltotta önmagam megismerésének egy teljesen új formája. Amikor valaki folyamatosan megpróbál téged valami mássá változtatni, mint ami vagy. Amikor megismer téged valakiként, és az a valaki számára végtelenül vonzó, de ő mégis megpróbálja elpusztítani azt. Teremtve a helyébe egy teljesen kiszolgáltatott új személyiséget, aki már csak árnyéka régi önmagának. Te pedig teljes kétségbeesésben küzdesz. Nem értesz semmit. Miközben azt mondja szeret, miközben épít, akkor miért rombol? Egy ideig küzdesz, próbálsz megfelelni az elvárásoknak, de nem tudsz és nem is érted, hisz nem is lehet érteni. Aztán meg adod magad. Nem küzdesz az örvény ellen. Ez a legjobb döntés, amit abban a pillanatban hozhattál. Nagy levegő. Akkora levegő, hogy reped a tüdő bele. Ezzel engeded, hogy az örvény lerántson. Addig, amíg akar. Miközben a vér dobol a füledben, zúg és kavarog körülötted és benned minden, te várod, hogy kiköpjön végre. Tudod, hogy meg fog történni. Mert te egy igazi harcos vagy. A megadás nem feladás.

Aztán egyszer csak csend lesz. Te újra a víz felszínén találod magad. A forgatókönyv pozitív és még egy mentőcsónak is várt rám a felszínen. A következő évek azzal teltek, hogy levegő után kapkodtam. Közben jött egy baba is, aki aztán mégsem érkezett meg. Újabb légszomj. Egy két évre. A negatív korszakokban az idő szerepe kicsit más lesz. Mikor benne vagy, örökkévalóságnak tűnik, mikor próbálsz visszaemlékezni, már semmit sem tudsz igazán jól elhelyezni az időben. Az biztos, hogy itt jött el a pillanat, amikor újra ez önismeret útjára léptem. Újabb évek. Visszatért egy kis emlékeztetőül a buddhizmus is. De a legjobb, ami történhetett, hogy rátaláltam a Kṛṣṇa- tudat útjára.

Amióta itt vagyok, azóta sokkal komolyabb belső fejlődésen megyek át, mint az eddigi életemben összesen. Teljesen felgyorsultak bennem az események, miközben kint körülöttem lelassultak. Az elején azt írtam életeket éltem le az elmúlt 15 évben. Most azt mondom életeket éltem le, az elmúlt két évben. Ez a folyamat még most is tart. Nem tudom mikor és hogyan lesz vége. Egyet tudok nagyon pontosan. A végső célom semmi más mint az odaadó szolgálat. Azt is tudom, hogy addig fog ilyen sebességgel változni bennem és körülöttem minden, míg oda nem érek. Onnantól megszűnik az idő. Talán még a tér is megszűnik kicsit.

De ne szaladjuk így előre J Most itt vagyok. Itt tartok. Igyekszem fejlődni a sādhanámban. Ez a legtöbb, amit tehetek, és másra nincs is szükség.

Ez a blogbejegyzés most lehet kicsit más, mint szokott lenni, de a kérdés, amit kaptam, elindította bennem ezt a folyamot, és arra gondoltam, akkor adok neki teret, és megosztom veletek.

Mindeközben most épp tart a léböjtöm, amiről ezen a blogomon bővebben:  Vegan way, 

vagy ezen a Facebook oldalamon: Vega-vegan-raw vegan

vagy csatlakozhattok ehhez a csoporthoz: Lé-böjtöljünk együtt

Öleléssel

Csilla