Fellépek a Facebookra, de bár ne tenném. Meglep, pedig nem kellene, hogy mivé válunk. Mennyire befolyásolhatóak vagyunk. Én is. Beleolvasok posztokba, kommentekbe és elszörnyedek. 

Mit tesz velünk a félelem? Mit tesz velünk az internet adta szabadság? Hová lesz a tudatosságunk? Olvasom, ahogy barátok, ismerősök egymás torkának esnek. Ahogy emberek, akik mellesleg lelkigyakorlatot is végeznek, puskával fenyegetőzve akarják megvédeni a gyermekeiket. 

Olvasom, ahogy ökölharcos elszámolásra invitálják egymást emberek, hogy letöröljék a foltot mit a másik ember szavai hagytak a becsületük látszatán. 

Fellépni a Facere felér most egy virtuális öngyilkossággal. Magam sem értem minek görgetek még, minek olvasok. Az időm sokkal hasznosabb dolgoknak is szentelhetném. De ha már ezt észlelem, elmerengek ezen. Vajon miért viselkedünk így? Mi lehet az ami előcsalja mindegyikünk legszörnyűbb oldalát? Nem tudok más választ mint a félelem. Erre alapoznak, ezt használják ellenünk. Ezzel kényszerítenek a sarokba minket. Ez az ami képessé tesz minket arra, hogy barátokkat dobjunk félre. A félelem az ami elvakít bennünket, hogy ne lássuk a lényeget. A félelem teszi velünk, hogy valósnak látunk nem létező dolgokat. 

Mondanám, hogy tegyünk így, vagy tegyün úgy, de hiába. Ezekről a szintekről már nagyon nehéz visszajönni. Amikor elindul alattunk a ló, mert megrémül valamitől, hiába húzzuk a kantárt, feszítve a zablát a szájában, mert a félelem olyan erőt ad neki, amit mi nem tudunk meg zabolázni. Oda kell dobni neki a kantárt, és engedni, vágtázzon tovább, miközben mi megpróbálunk nyeregben maradni. Amikor kifullad, majd megáll. 

Azt hiszem valahogy így kell tennünk ezzel is. Megpróbálni középen maradnii, stabilan a nyeregben, míg elmúlik ez az őrület. Reméljük a lehető legkevesebb áldozattal jár. Próbáljunk nem reagálni. Talán az a legjobb ha nem is olvasunk. Nem kell itt megváltsuk a világot. Nem ezzel kell megváltani a világot. 

Igen meg kell fontolni, hogy mire voksolunk. Felelősséget kell vállalni. Meg kell próbálni a legszélesebb körben tájékozódni. Aztán dönteni. A legjobb tudásunk szerint. Majd el kell menni és le kell tenni a voksunkat. Ennyi csak. 

Engedjünk el minden mást. És legfőképp vizsgáljuk meg mitől félünk.

Vigyázzatok magatokra és próbáljátok megőrizni a stabilitásokat míg el nem ül ez a vihar. 

Öleléssel

Csilla